4. rész

Megérkezett a 4. rész. Sajnálom, már tegnap fel akartam tenni, de kimerített a hét, plusz még osztálykiránduláson is voltunk tegnap, így már délután5-kor aludtam. :D

Jó olvasást. ;)Puszi.

Csilla ♥:)

Irány Sidney

Anastasia Spirkles

Reggel hatalmas zajra ébredtem. Nem tudtam mire vélni, hogy a bátyám nem tudja lejjebb venni a hangerejét. Nagy nehezen kinyitottam a szememet és kikecmeregtem az ágyból. Amikor kinyitottam az ajtómat még hangosabb lett Dusty hangja. Arra már rájöttem, hogy Becky csinált valamit, és vele kiabál, de annyira hadart és össze-visszabeszélt, hogy nem tudtam kivenni a történteket. Mivel még alig láttam a fáradtságtól, szép lassan indultam meg lefelé a lépcsőn. Természetesen Dus hangereje nem csökkent.

- Mi ez az ordítás? Nem lehet nyugodtan aludni hagyni az embert? – vontam rögtön kérdőre.

- Anastasia, te maradj ki ebből! Vagy te tudtál róla? Itt mindent én tudok meg utoljára? Engem kell átverni állandóan? – fakadt ki a bátyám. Csak tudnám micsodán.

- Azt sem tudom mi a problémád. Hagyjál már! Ha a cicoma barátnőddel van bajod, akkor neki mondjad! Ja, itt vagy? Szia Becky. – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Szia! – mosolygott vissza a szőkeség. Nem lehet ennyire hülye, hogy nem veszi észre, hogy nem jó fejségből, hanem muszájból köszöntem neki.

- Na, miről van szó?- kérdeztem kíváncsian.

- Erről. – nyomta a telefonját a kezembe, amin egy megnyitott üzenet volt. Valaki egy képet küldött Dus-nak, amin Becky, és gondolom a motoros banda egyik tagja undorítóan falják egymást.

- Ez komoly? – fakadtam ki én is.

- A kép magáért beszél.. – vibrált az idegtől Dusty.

- Te mocskos szajha! Ezt azért nem gondoltam. Több éve te vagy az első a bátáym életében, akit szívből szeret, de te! Megcsalod, és még el is titkolod. Most már a lehetségesnél jobban is utállak! – rohantam fel, de nem a saját szobámba. Bementem a szomszédos ajtóhoz és összeszedtem minden ruhát, parfümöt, sminket, szóval mindent, amit Becky-hez tartozhatott. Leszaladtam a lépcsőn és kidobtam az előszobába. Épp a „szakítok” végszóra értem oda, de már meg is ragadtam a karját és kiráncigáltam, úgy ahogy volt.

- Most pedig mehetsz az utadra. Nem keseríted tovább a bátyám életét. – vibráltam a dühtől.

- Dusty baba! Te ehhez nem szólsz semmit? Nézd, mit csinált az agresszív húgod. – nyávogta magas hangján.

- Nekem te ne Dusty babázz. Megmondtam, hogy vége, ne értetlenkedj. Szerettelek, te megcsaltál. Undorodom tőled. – köpte a szavakat a bátyám.

- És én mit fogok csinálni? Nincs senkim. Hova menjek? – játszotta az eszét Rebeca. Igen, ez a teljes neve.

- Mondjuk, menj Gabe-hez. Úgy is olyan jól ismered már a száját. Biztos tudod, hogy hol lakik. – hallottam meg a gúnyt Dus hangjában.

- Soha viszont nem látásra Becky. – mosolyogtam, cseppet sem jó kedvemben a szőkeségre és azzal rácsaptam az ajtót. – Ez szép volt. – tartottam a kezem, hogy belecsapjon a tenyerembe, de amint ránéztem a bátyámra, rögtön levakartam a vigyort az arcomról.

- Hé, Dus. Azt ne mondd, hogy sírsz. Mondd, hogy csak könnyezel. Ennyire szeretted? Nem érdemli meg, hogy sírj utána. Nyugi. – kezdtem el vigasztalni.

- Hagyj most Naszti. Felmegyek a szobámba. Te addig hívd fel anyát és apát, hogy jöjjenek haza. Vásárolnak. – és ezzel fel is ment.

Eleget téve a kérésének, röviden felvázolva, hogy mi történt, haza hívtam apáékat. Anya amint hazaértek, nekilátott, hogy főzzön egy forró csokit Dusty-nak.

- Hagyd, majd felviszem neki én. – vettem át a nagy bögrét.

- Köszönöm, kicsim. – sóhajtott fel anya. Bekopogva a bátyámhoz, egy halk „gyere!” mondaton kívül az égvilágon semmit nem hallottam. Azonban ami a szobába fogadott megrémített. A függöny el volt húzva, villany nem volt felkapcsolva, Dusty pedig az ágyon fekve sírt.

- Mi az? Mondd, hogy anya finom forró csokiját hoztad. – ezen muszáj volt elmosolyodnom. Gyorsan odaadtam neki a bögrét, mert már majdnem leégette a kezem. – Köszi húgi. – mosolyodott el halványan. Beleivott a forró italba, majd hosszas csönd után újra megszólalt. – Gondolkoztam. – furcsa fejet vághattam, ezért gyorsan folytatta. – Sidney-n. Jó lesz, ha pakolsz, mert megyünk. Itt nincs már keresni valóm. Jobb, ha itt hagyok mindent. – mondta elkeseredett hangon. Nem értettem ezt a gyors váltást.

- És a barátaid? – kérdeztem csodálkozva.

- Azok nem barátok. Csak haverok. Nézd meg, itt van például Gabe. Azt hittem ő a legjobb haverom, erre megcsal a csajommal… Volt csajommal. – halkult el a végére.

- Sajnálom…

- Ne sajnáld. – szakított félbe. – Gyere, menjünk le anyáékhoz és beszéljük meg velük. – állt fel az ágyról.

- Oké. – álltam fel én is. Lefelé menet kezdtem ideges lenni. Apa ugyanis nem is tudja. Dus ezt látva rajtam csak megszorította a kezemet.

- Minden rendben lesz. Velem el fognak engedni… Remélhetőleg. – mosolyodott el keserűen. Nem mondom, hogy megnyugtatott.

Ahogy leértünk megpillantottam apát. Épp a tévét kapcsolgatta. Csoda, hogy itthon van. Anya pedig 100% a konyhában van, mert finom süti illat terjengett még a nappaliban is. Apát kizökkentve a távirányító nyomkodásából ültem le mellé. Dusty pedig a mellette lévő fotelre dobta le magát.

- Szia apa. – mosolyogtam rá.

- Sziasztok. Mi újság? – mosolygott ő is. Én csak a kezébe nyomtam az üzenetet és a jegyeket. Apa a szemöldökét összeráncolva vette át a papírokat. – Ez mi? – kérdezte.

- Csak olvasd el és megtudod. – szólalt meg Dusty, mikor én nem válaszoltam már egy ideje. Ő engedelmeskedve a kérésnek, elkezdte olvasni Mike levelét. Amikor befejezte, sejtelmes nézéssel nézett ránk.

- Menni akartok, ugye? – kérdezte komoran.

- Őszintén? Minden vágyam. Mike gyerekkoromban a legjobb barátom volt, mellesleg Dusty-val is nagyon jóban voltak. És ő is jön velem. Anya tegnap azt mondta, hogy ha ő is jön, és vigyáz rám, mehetünk. Kérlek apa. – kezdtem el hadarni.

- Dus? – nézett apa a bátyámra.

- Mi az? – nézett fel.

- Vigyázol a húgodra?

- Hogyne vigyáznék? – kérdezett vissza hitetlenül.

- Meddig akartok maradni? – jött a következő kérdés.

- Nem tudjuk. – mondtam, még mindig a döntéstől félve.

- Egy hónapnál többet nem maradhattok. – mondta „szigorúan” apa.

- Akkor elengedsz? – kérdeztem boldogan.

- Egy hónap. Tovább nem. – ismételte.

- Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm. – sikítoztam, és rávetettem magam apára.

- Nyugi húgi. Inkább menj aludni. Holnap sok dolgunk lesz. – nevetett Dusty.

- Oké, sziasztok. Jó éjt. Apa, anya még egyszer köszönöm. – ugráltam fel boldogan. Anya már ekkor apa mellett ült. Kicsit furán nézhettek rám. A szobámba érve gyorsan lezuhanyoztam, és már aludtam is.

3.. rész

Döntések kapujában

Anastasia Spirkles:

Egy hét telt el, mióta írtam Mikey-nak. Még mindig nem válaszolt. Kezdem azt hinni, hogy nem azért nem ír vissza, mert lepörgött az értesítései közül, hanem, mert nem akarja velem felvenni a kapcsolatot.

A merengésből arra eszméltem fel, hogy valaki kopogott az ajtómon és pár pillanat múlva anya lépett be a szobámba. El is felejtettem, hogy ma jön haza.

- Szia. – köszönt.

- Szia anya! – ugrottam a nyakába. – Hogy vagy? Minden rendben? Most hol voltál? – támadtam le rögtön a kérdéseimmel.

- Nyugi. Mindent elmesélek, de előtte ezt hadd adjam oda. – mondta, miközben odaadott egy borítékot és leült az ágyamra.

- Mi ez? – kérdeztem kíváncsisággal a hangomban a borítékot forgatva.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Egy Michael nevű fiú küldte, de nem ő hozta, hanem egy hatalmas szekrény méretű pasas. – imádom, hogy anyával úgy tudok beszélgetni, mintha a barátnőm lenne. Elmondhatom neki minden titkom és nem kell félnem, hogy azt bárkinek is kikotyogja. Ő talán az, akiben ha arról van szó, hogy a barátnőm, akkor teljes mértékben megbízom benne.

- Hogy mi? Mikey? Miért nem twitteren írt akkor vissza. Biztosan a rajongók miatt. Vajon mi lehet benne? – izgatott voltam? Az nem kifejezés.

- Csak úgy tudod meg, ha kinyitod. – nevetett fel anya.

- Jó, jó.. – válaszoltam, de már én is nevettem. Amikor kibontottam a borítékot, egy papírt találtam benne és 2 jegyet. A papíron látszott, hogy nem egy lány írta, és tele volt fújva férfi parfümmel.

Ez állt a papíron:

„Kedves Naszti!

Nagyon örülök, hogy rám találtál, bár fogalmam sincs hogy sikerült. Mindenesetre szeretnék veled beszélni, nem twitteren és nem is anyukádon keresztül, mert ki tudja, hogy mikor jön legközelebb Sidney-be. Láttam a rajongók válaszait, ezért sem szerettem volna, ha ott válaszolok. Ne foglalkozz velük, ilyenkor mindig ez van, ha egy lányismerős, barát, vagy éppen egy barátnő bukkan fel. A nevelő anyukád munkáját egy jó barát révén tudtam meg. Szerencsénk volt. Éppen akkor ért oda Bill, a testőröm, amikor a gép bezárult volna.

A két jegyet Sidney-be neked és Dus haveromnak küldtem abban reménykedve, hogy eljöttök, hozzánk. Bizonyára hallottál arról, hogy egy banda tagja vagyok. A fiúkkal egy házban élek, de nem kell félned, jó fejek. Szóval a számomat leírtam a papír hátlapjára, oda írj, hogy jöttök-e. A jegyek vasárnap estére szólnak, a reptéren fogunk várni.

Addig is ölel: Michael.:)”

A lapot félretéve a jegyeket bámultam pár másodpercig, de hirtelen anya meglengette a szemem előtt a kezét.

A pillanatnyi lefagyásomból felébredve, sikongatva és ugrálva mentem ki a szobámból és mentem át Dusty-hoz. Szerencsére Becky-hez nem volt ma szerencsém. Miután bementem, lendületből ráugrottam az ágyon fekvő bátyámra, aki egy hatalmas ordítással fejezte ki nem tetszését.

- Hugi! Az egy dolog, hogy könnyű, vagy meg pici, de ez nem esett jól. – nevetett. – Mi ez a fene nagy jókedv? – kérdezte meg végül. Válaszul csak az orra alá raktam a papírt és a jegyeket. Miután Dusty felült az ágyról és beleültetett az ölébe, elkezdte olvasni a szöveget. Mikor a végére ért, nagyot sóhajtva nézett rám.

- Menni szeretnél, igaz? – kérdezte fájdalmas arccal.

- Minden vágyam. – mondtam. Virult a fejem biztos. Azonban, mikor megláttam Dus savanyú képét, kicsit lelombozódtam. – Te viszont nem. Jól gondolom? – kérdeztem a választól félve.

- Jól. Nézd Naszt. Tudom, hogy mennyire szeretnél menni, de nekem itt van Becky meg a haverok, nem tehetem meg, hogy itt hagyjam őket.

- Persze. A húgod nem számít, ugye? Én meg mit csinálok itt? Nincs egy barátom se. Mindent ott hagytam Sidney-ben. Ott legalább voltak barátaim, amíg anyáék el nem mentek. Mike viszont, aki még mindig mindkettőnk barátja, küldött nekünk két jegyet, ingyen, csak azért, hogy mi odamehessünk, de te! Az idióta barátnőd, és a csöves haverjaid miatt, nem jönnél el oda, ahol minden kezdődött. Az életünk! Az első és az igaz barátaink! – fakadtam ki teljesen, újra a sírás határán. Dusty teljesen ledöbbent.

- Naszti! Nyugi! – próbált nyugtatni.

- Nekem ne mondd, hogy nyugi! – akadtam ki még jobban.

- Jó, nem mondom! Figyelj, gondolkozom rajta, jó? De ha én nem is megyek, te nyugodtan mehetsz. – mondta nyugodt hangon Dusty.

- De én nem akarlak itt hagyni! Én veled akarok menni! – mondtam már csendesebben.

- Anyáék tudnak erről egyáltalán? – kezdett el akadékoskodni.

- Anya adta oda a borítékot. Előtte olvastam el, látta a jegyeket. Nem hülye, tuti hogy sejti. – mondtam már teljesen nyugodtan.

- De azt nem mondta, hogy elenged.

- Még. Most viszont mondom. De csak akkor, ha Dusty is megy veled. – lépett be anya.

- Még mindig nem tudom. Ezt meg kell beszélnem Becky-vel is. Figyelj Naszt, ha rajtam múlik, biztosan mész Ausztráliába,de az kérdéses, hogy én is megyek-e.

- De én nélküled nem megyek. – makacskodtam.

- Még mindig elképesztően makacs vagy, ugye tudod? – nevetett fel a bátyám. Muszáj volt nevetnem. – Beszélek mindenkivel és megmondom, hogy döntöttem. – Nyomott puszit a homlokomra.

- Oké. – egyeztem bele.


Meghoztam az újabb részt.:) Köszönöm a 79 oldalmegjelenítést *-* ♥ Azonban sajnálattal látom, hogy még senki nem írt megjegyzést egyetlen részhez sem. Kérlek írjatok akár pozitív, akár negatív véleményt, mert csak azok segítségével tudok fejlődni az írásban. ♥
Csilla:)♥

2. rész

Az elhaló remény

Anastasia Spirkles:

Legközelebb reggel nyitottam ki a szememet. Nyár révén 10-kor. Első gondolatom az volt, válaszolt- e Mikey a tweet-emre. A laptopomat felnyitva néztem körül, de régi legjobb barátom válasza helyett, egy tucat utálkozó üzenetet kaptam, rajongó lányoktól. Eleinte nem foglalkoztam velük, de az egyiken megakadtam:

„@Naszti_Spirkles nem tom h kivagy de joban jarsz ha leszalsz mikeyrol kulonben nem allok jot magamert. Biztos csak a penze kell pussz xx”

A helyesírással küszködő lány, nagyon feldühített. Még hogy a pénze kell Mike-nak. Csak a gyermekkori egyetlen barátommal akarom felvenni a kapcsolatot. Kikapcsolva a gépet felálltam és rátettem az íróasztalomra. Mielőtt elfordultam észrevettem, hogy egy üzenet van az egyik cetlin, amit jegyzetelésre használok. Dusty ronda írása díszelgett rajta.

„Hugi,

Elvittem moziba Becky-t, ha felébredsz, ne keress, kb éjfélkor érek haza.

Szeretlek, Dusty”

Régóta tudja, hogy ha itthon hagy és nem tudok róla, mindenképpen írnia kell egy üzenetet, különben megőrülök. Ez egy rossz szokásom, de ez van. Miután elolvastam Dusty üzenetét, elindultam, hogy lezuhanyozzak, kiürítsem a fejem és lenyugodjak. A forró víz nagyon jól esett, sikerült lenyugodnom. Miután felöltöztem, lesiettem a konyhába, hogy valami ehető után nézzek. A konyhában épp Becky rántottát csinált, Dusty pedig hátulról ölelgette és csókolgatta. Egyikőjük sem volt még felöltözve.

- Khm…  Nem akarom megzavarni a turbékoló galambokat, de szeretnék hányinger nélkül reggelizni. – szóltam közbe. Dusty rögtön elugrott.

- Reggelt hugi. – mondta elfúló hangon.

- Ugyan Dusty, nem hiszem, hogy Naszti olyan kicsi lenne, hogy ne lásson még szerelmespárt. Úgy csinálsz a közelében velem, mintha nem lenne közöttünk semmi. – nyávogta cseppet magas hangon Becky. Valamiért nem szimpatikus nekem ez a lány.

- Lassan tényleg úgy teszel, mintha féltékenynek kellene lenned rám, mert Dusty a bátyám. Ne légy nevetséges. Hadd viselkedjen már úgy a bátyám, ahogy akar. Ne mondd meg neki, hogy mit csináljon. Az eszem megáll. Hol élsz te? – akadtam ki teljesen. Már a sírás határán voltam. Néha, ha túlságosan felidegesítem magam, sírással adom ki magamból a dühöt. Ezt Dusty is tudja.

- Becky, kérlek menj fel, nem sokára én is megyek. – szólalt meg hirtelen Dus.

- Miért? Én nem csináltam semmit. A húgod kezdett el szapulni.- nyávogott a szőke cicababa.

- Becky! Utoljára mondom, menj fel a szobámba! – szólalt meg erőteljesen a bátyám.

Ezt már jobban megértve, feltipegett a lépcsőn a cicoma. Dusty aggódó fejjel fürkészett.

- Naszt. Történt valami? Mert nem hiszem el, hogy Becky akasztott ki téged ennyire. – kérdezte meg végül.

- Megtaláltam Mikey-t twitteren. – válaszoltam, miközben letöröltem, egy kitörő könnycseppemet.

- És? Mit csináltál? Vagy ő mit csinált? Megverem! Csak kerüljön a szemem elé. – gerjedt haragra Dus.

- Nem, nyugi. Írtam neki. De nem kellett volna. Mikor felkeltem, egy tucat utálkozó levél fogadott, mind Mike rajongói. – válaszoltam még mindig halkan.

- És te ezzel foglalkozol? Ne, Naszti. Te nem ilyen vagy. – hitetlenkedett.

- Nem is foglalkoztam velük. De ezen nagyon kiakadtam. – mutattam meg a telefonomon.

- Mi a..!? Pénzért? És mi ez az írás, te jó ég. Naszt. Ezzel nem érdemes foglalkoznod. Semmi értelme, mert ezek csak irigyek. – nyugtatott meg. Hálás vagyok neki ezért. Tudja, hogy mit kell nekem mondani, csak azért, hogy engem lenyugtasson.

- Köszi bátyó. Szeretlek. – válaszoltam.

- Most menj fel, mosdd meg az arcod! Becky-vel meg ne foglalkozz! Tudom, hogy nem kedveled, de én szeretem. Tudod, hogy régen állapodtam meg egy lánynál, és nem szerettem még ennyire rajtad kívül senkit. Próbáld meg elfogadni őt. Én meg beszélni fogok vele, hogy ne provokáljon, és ne féltékenykedjen rád. – nevetett. Ezen muszáj volt nekem is nevetnem. Hihetetlen ez a csaj, de tényleg. Hogy lehet valaki féltékeny a pasija húgára? Nevetséges.

Nap közben nem igazán történt semmi. Állandóan twitteren lógtam, a rajongók leveleivel nem foglalkozva egyre fogyó reménnyel vártam Michael válaszát. De nem. Nem történt semmi. Kezd a reményem elhalni.

Sziasztok:) Hát, itt lenne a második rész is. Szeretném ezt az egy hét időtartamot meghagyni a részek között. Valószínű mindig pénteken, vagy szombaton rakok ki új részt. Szeretném, ha írnátok véleményt, és jeleznétek, hogy tetszik-e az oldal, mert NEKTEK írok, nem pedig magamnak.

Jó hétvégét, pihenjétek ki magatokat. :) Puszi xx 

Csilla  ♥ :)

1. rész

Megtaláltalak!

Anastasia Spirkles:

Gyermekkorom óta egyetlen személynek köszönhetem, hogy nem fordultam be még jobban. A szüleim már nincsenek köztünk. 5 éves voltam, amikor anya rákban halt meg, és 8 édesapám autóbalesetekor. Más rokonunk nem volt, így a bátyámmal, aki akkor 11 éves volt, bekerültünk egy intézetbe. Nem kellett sokat ott lennünk, ugyanis egy 30-as éveiben járó fiatal pár, 1 hónap múlva örökbe fogadtak mindkettőnket. A bátyám Dusty Spirkles. Az én nevem pedig Anastasia Spirkles, de jobb szeretem, ha Naszti-nak hívnak. Most 16 éves.

 Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, amit elkezdtem. Amikor anya meghalt, nagyon elkeseredtem és kizártam a barátaimat, nem bíztam bennük. Féltem. Az akkori tudatlan fejemmel, azt hittem, hogy, ha ő rákos volt, akkor biztosan én is az leszek. Akkor még azért nem bíztam bennük. Viszont, apa halála után teljesen kizártam magam. Sokáig nem szólaltam meg. Megnémultam. Egyetlen barátom maradt mindvégig velem, aki annak ellenére, hogy csendes lettem és szótlan, velem maradt. Ő pedig Michael Clifford. Már akkor rossz fiús stílusa volt, ami miatt Dusty eleinte féltett tőle, de miután megismerte, bízik benne, hogy nem bánt. Mikey mindig velem volt. Jóban, rosszban. A szomszéd utcában lakott, de miután mi árvaházba kerültünk, megszakadt a kapcsolatunk. Az új szüleinkkel pedig elköltöztünk Sidney-ből, New York-ba.

Nem mondom, hogy nem hiányzik. Nagyon is hiányzik, de úgy gondolom, ha így akarta a sors, hát legyen így. Azóta sem vagyok túl bizalmas az emberekkel, kevés barátom van.

Épp az MTV-t nézem. Nem sűrűn, de szoktam ezt a csatornát is nézni. Nincs kedvenc stílusom. Mindenevő vagyok zenei téren. Épp egy új klippet mutatnak, bizonyos 5 Seconds of Summer-től. Kreatív név. A szám címe pedig She Looks So Perfect. Azonnal beleszerettem a dalba. Az egyik srác, viszont nagyon ismerős volt nekem. Festett, felállított haja volt. Gyorsan előkaptam a telefonom, hogy rákeressek…. A kép mellett ez állt: Michael Clifford. Ezt nem hiszem el…. Ez.. nem.. lehet… igaz..

- DUSTY!!! Dusty, Dusty, Dusty! – ordítottam az emeleten lévő, éppen a barátnőjével foglalkozó bátyámnak.

- Naszti! Miért ordítasz? Nem hiszem el. Egy percre se tudsz már békén hagyni?- igen.. a bátyám elképesztően kedves tud lenni néha.

- Most nem érdekel, hogy nem érsz rá! Nézd ezt a képet! Felismered? Mondd, hogy felismered!

- Ööö… egy újabb sztár szerelmed? – kérdezte gúnnyal a hangjában. Jó.. én is egy tinédzser lány vagyok.

 - MI? Dehogy! Nézd meg a képet. Ő Mikey! Van egy bandája! Dusty! Mikey híres, és végre hallottam felőle valamit!!!

- Nagyon jó. És? Most mit akarsz? Ugráljam veled végig a házat, vagy visszamehetek Becky-hez?- kérdezte nemtörődöm stílusban.

- Menj! Most úgy sem fogok veled egy normális szót váltani. Becky-mániás. - mondtam egy fokkal halkabban. 

- Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna. – hallottam meg magam mögött a bátyám mosolygó hangját. – Nézd, tudom, hogy most nagyon örülsz, hogy találtál valami infót Mike felől, de gondold végig. Amíg ő ott van Sidney.ben, vagy akárhol is, te itt New York-ban nem tudsz mit tenni. Hogy vennéd fel vele a kapcsolatot?

- Majd kitalálom, jó? De te menj Becky-hez, mert a végén még féltékeny lesz. – nevettem.

- Jó vicc. – nevetett fel Dusty is.

Dustyval sokszor veszekszünk, de mindennél jobban szeretjük egymást. Nagyon hasonlítunk, de amikor apa is meghalt, én inkább befordultam, ő pedig felvette annyira a rosszfiús image-t, amennyire egy 11 évesnek lehet. Rossz osztályzatok, verekedés, szabályok semmibe vétele. Ahogy nőttünk ez fokozódott. Motoros társaság, boksz, csajozás. Egyedül velem maradt a régi, amiért mindennél jobban szeretem.

Felszaladtam a szobámba, hogy rákeressek twitteren Mikey bandájára. Hamar rátaláltam, köztük Michael személyes profiljára is. Amint bekövettem, írtam eki pár sort, abban reménykedve, hátha észreveszi, és válaszol. Mivel nem szoktam túl sok időt tölteni a laptopom előtt, ezért inkább kikapcsoltam és kerestem egy jó filmet a dvd-im között. Nagyon szeretem a meséket. Egyik kedvencem mind közül a Táncoló talpak. Oké, most lehet nevetségesnek, meg gyerekesnek titulálni, de engem ez nem zavar. Bevallom, hogy gyermekded lélek vagyok. Mielőtt elindítottam volna, leszaladtam némi nassolni valóért, és üdítőért. Jó, egy rakat csokival, meg rágcsával tértem vissza, de kit zavar ez?

Betettem kedvenc dvd-m a lejátszóba, betakaróztam, és nagy szemekkel bámultam a nagy képernyős tévémet.

Apa (akik befogadtak) egy nagy céget vezet, aminek több kisebb vállalata van a világban, a többi kontinensen is. Anya pedig állandóan utazik, mert stewardess-ként dolgozik. Emiatt alig látom őket. A mesén - mivel már vagy 5000-szer láttam – hamar elaludtam. Hosszú volt ez a mai nap.

Dusty Spirkles:

Éppen mentem volna be nagy hanggal Nasztihoz, hogy szóljak neki, ne keressen, mert Becky-vel elmegyünk moziba. Még jó, hogy nem tettem. Amikor benyitottam a szobája ajtaján, csak az aprócska kezét láttam lelógva az ágyról. De ha nem kapcsolok időben még le is esik. Természetes, hogy nem ébredt fel. Kis álomszuszék. Sokszor becézem Szundinak reggelente. Gyorsan betakartam törékeny testét, és összeszedtem a sok nasit, amit felhozott magának. Persze, mi mást nézne, mesét. Az íróasztalára téve a tálcát, egy cetlire ráírtam, hogy hova, megyünk, és kb. mikor jövök haza, mert még képes rendőrt hívni, ha nem talál. Gyors puszit nyomtam a homlokára és halkan becsukva az ajtót szaladtam le Becky-hez, aki már türelmetlenül várt. Gyorsan megcsókoltam és már indultunk is, hogy megnézzünk, valami csöpögős filmet.

Sziasztok:)

Sziasztok. Ez az első blogom, remélem elnyeri a tetszéseteket. Egy egy 5 Seconds of Summer fanfiction. Kövessétek nyomon, hogyan fordul fel fenekestől Naszti élete. Csilla