Döntések
kapujában
Anastasia Spirkles:
Egy hét telt el, mióta írtam Mikey-nak. Még mindig nem
válaszolt. Kezdem azt hinni, hogy nem azért nem ír vissza, mert lepörgött az
értesítései közül, hanem, mert nem akarja velem felvenni a kapcsolatot.
A merengésből arra eszméltem fel, hogy valaki kopogott az
ajtómon és pár pillanat múlva anya lépett be a szobámba. El is felejtettem,
hogy ma jön haza.
- Szia. – köszönt.
- Szia anya! – ugrottam a nyakába. – Hogy vagy? Minden
rendben? Most hol voltál? – támadtam le rögtön a kérdéseimmel.
- Nyugi. Mindent elmesélek, de előtte ezt hadd adjam oda. –
mondta, miközben odaadott egy borítékot és leült az ágyamra.
- Mi ez? – kérdeztem kíváncsisággal a hangomban a borítékot
forgatva.
- Őszintén? Fogalmam sincs. Egy Michael nevű fiú küldte, de
nem ő hozta, hanem egy hatalmas szekrény méretű pasas. – imádom, hogy anyával
úgy tudok beszélgetni, mintha a barátnőm lenne. Elmondhatom neki minden titkom
és nem kell félnem, hogy azt bárkinek is kikotyogja. Ő talán az, akiben ha
arról van szó, hogy a barátnőm, akkor teljes mértékben megbízom benne.
- Hogy mi? Mikey? Miért nem twitteren írt akkor vissza.
Biztosan a rajongók miatt. Vajon mi lehet benne? – izgatott voltam? Az nem
kifejezés.
- Csak úgy tudod meg, ha kinyitod. – nevetett fel anya.
- Jó, jó.. – válaszoltam, de már én is nevettem. Amikor
kibontottam a borítékot, egy papírt találtam benne és 2 jegyet. A papíron
látszott, hogy nem egy lány írta, és tele volt fújva férfi parfümmel.
Ez állt a papíron:
„Kedves Naszti!
Nagyon örülök, hogy
rám találtál, bár fogalmam sincs hogy sikerült. Mindenesetre szeretnék veled
beszélni, nem twitteren és nem is anyukádon keresztül, mert ki tudja, hogy
mikor jön legközelebb Sidney-be. Láttam a rajongók válaszait, ezért sem
szerettem volna, ha ott válaszolok. Ne foglalkozz velük, ilyenkor mindig ez
van, ha egy lányismerős, barát, vagy éppen egy barátnő bukkan fel. A nevelő
anyukád munkáját egy jó barát révén tudtam meg. Szerencsénk volt. Éppen akkor
ért oda Bill, a testőröm, amikor a gép bezárult volna.
A két jegyet Sidney-be
neked és Dus haveromnak küldtem abban reménykedve, hogy eljöttök, hozzánk.
Bizonyára hallottál arról, hogy egy banda tagja vagyok. A fiúkkal egy házban
élek, de nem kell félned, jó fejek. Szóval a számomat leírtam a papír
hátlapjára, oda írj, hogy jöttök-e. A jegyek vasárnap estére szólnak, a
reptéren fogunk várni.
Addig is ölel:
Michael.:)”
A lapot félretéve a jegyeket bámultam pár másodpercig, de
hirtelen anya meglengette a szemem előtt a kezét.
A pillanatnyi lefagyásomból felébredve, sikongatva és
ugrálva mentem ki a szobámból és mentem át Dusty-hoz. Szerencsére Becky-hez nem
volt ma szerencsém. Miután bementem, lendületből ráugrottam az ágyon fekvő
bátyámra, aki egy hatalmas ordítással fejezte ki nem tetszését.
- Hugi! Az egy dolog, hogy könnyű, vagy meg pici, de ez nem
esett jól. – nevetett. – Mi ez a fene nagy jókedv? – kérdezte meg végül.
Válaszul csak az orra alá raktam a papírt és a jegyeket. Miután Dusty felült az
ágyról és beleültetett az ölébe, elkezdte olvasni a szöveget. Mikor a végére
ért, nagyot sóhajtva nézett rám.
- Menni szeretnél, igaz? – kérdezte fájdalmas arccal.
- Minden vágyam. – mondtam. Virult a fejem biztos. Azonban,
mikor megláttam Dus savanyú képét, kicsit lelombozódtam. – Te viszont nem. Jól
gondolom? – kérdeztem a választól félve.
- Jól. Nézd Naszt. Tudom, hogy mennyire szeretnél menni, de
nekem itt van Becky meg a haverok, nem tehetem meg, hogy itt hagyjam őket.
- Persze. A húgod nem számít, ugye? Én meg mit csinálok itt?
Nincs egy barátom se. Mindent ott hagytam Sidney-ben. Ott legalább voltak
barátaim, amíg anyáék el nem mentek. Mike viszont, aki még mindig mindkettőnk
barátja, küldött nekünk két jegyet, ingyen, csak azért, hogy mi odamehessünk,
de te! Az idióta barátnőd, és a csöves haverjaid miatt, nem jönnél el oda, ahol
minden kezdődött. Az életünk! Az első és az igaz barátaink! – fakadtam ki
teljesen, újra a sírás határán. Dusty teljesen ledöbbent.
- Naszti! Nyugi! – próbált nyugtatni.
- Nekem ne mondd, hogy nyugi! – akadtam ki még jobban.
- Jó, nem mondom! Figyelj, gondolkozom rajta, jó? De ha én
nem is megyek, te nyugodtan mehetsz. – mondta nyugodt hangon Dusty.
- De én nem akarlak itt hagyni! Én veled akarok menni! –
mondtam már csendesebben.
- Anyáék tudnak erről egyáltalán? – kezdett el
akadékoskodni.
- Anya adta oda a borítékot. Előtte olvastam el, látta a
jegyeket. Nem hülye, tuti hogy sejti. – mondtam már teljesen nyugodtan.
- De azt nem mondta, hogy elenged.
- Még. Most viszont mondom. De csak akkor, ha Dusty is megy
veled. – lépett be anya.
- Még mindig nem tudom. Ezt meg kell beszélnem Becky-vel is.
Figyelj Naszt, ha rajtam múlik, biztosan mész Ausztráliába,de az kérdéses, hogy
én is megyek-e.
- De én nélküled nem megyek. – makacskodtam.
- Még mindig elképesztően makacs vagy, ugye tudod? –
nevetett fel a bátyám. Muszáj volt nevetnem. – Beszélek mindenkivel és
megmondom, hogy döntöttem. – Nyomott puszit a homlokomra.
- Oké. – egyeztem bele.
Meghoztam az újabb részt.:) Köszönöm a 79 oldalmegjelenítést *-* ♥ Azonban sajnálattal látom, hogy még senki nem írt megjegyzést egyetlen részhez sem. Kérlek írjatok akár pozitív, akár negatív véleményt, mert csak azok segítségével tudok fejlődni az írásban. ♥
Csilla:)♥
Meghoztam az újabb részt.:) Köszönöm a 79 oldalmegjelenítést *-* ♥ Azonban sajnálattal látom, hogy még senki nem írt megjegyzést egyetlen részhez sem. Kérlek írjatok akár pozitív, akár negatív véleményt, mert csak azok segítségével tudok fejlődni az írásban. ♥
Nagyon jó!Tök izgi *-* remélem elmennek Sidney-be! <3 Várom a következőt! <3 :)
VálaszTörlésPénteken érkezik. A következő részben ez kifog derülni. Örülök, hogy tetszik!<3
Törlés