1. rész

Megtaláltalak!

Anastasia Spirkles:

Gyermekkorom óta egyetlen személynek köszönhetem, hogy nem fordultam be még jobban. A szüleim már nincsenek köztünk. 5 éves voltam, amikor anya rákban halt meg, és 8 édesapám autóbalesetekor. Más rokonunk nem volt, így a bátyámmal, aki akkor 11 éves volt, bekerültünk egy intézetbe. Nem kellett sokat ott lennünk, ugyanis egy 30-as éveiben járó fiatal pár, 1 hónap múlva örökbe fogadtak mindkettőnket. A bátyám Dusty Spirkles. Az én nevem pedig Anastasia Spirkles, de jobb szeretem, ha Naszti-nak hívnak. Most 16 éves.

 Kicsit elkanyarodtam a lényegtől, amit elkezdtem. Amikor anya meghalt, nagyon elkeseredtem és kizártam a barátaimat, nem bíztam bennük. Féltem. Az akkori tudatlan fejemmel, azt hittem, hogy, ha ő rákos volt, akkor biztosan én is az leszek. Akkor még azért nem bíztam bennük. Viszont, apa halála után teljesen kizártam magam. Sokáig nem szólaltam meg. Megnémultam. Egyetlen barátom maradt mindvégig velem, aki annak ellenére, hogy csendes lettem és szótlan, velem maradt. Ő pedig Michael Clifford. Már akkor rossz fiús stílusa volt, ami miatt Dusty eleinte féltett tőle, de miután megismerte, bízik benne, hogy nem bánt. Mikey mindig velem volt. Jóban, rosszban. A szomszéd utcában lakott, de miután mi árvaházba kerültünk, megszakadt a kapcsolatunk. Az új szüleinkkel pedig elköltöztünk Sidney-ből, New York-ba.

Nem mondom, hogy nem hiányzik. Nagyon is hiányzik, de úgy gondolom, ha így akarta a sors, hát legyen így. Azóta sem vagyok túl bizalmas az emberekkel, kevés barátom van.

Épp az MTV-t nézem. Nem sűrűn, de szoktam ezt a csatornát is nézni. Nincs kedvenc stílusom. Mindenevő vagyok zenei téren. Épp egy új klippet mutatnak, bizonyos 5 Seconds of Summer-től. Kreatív név. A szám címe pedig She Looks So Perfect. Azonnal beleszerettem a dalba. Az egyik srác, viszont nagyon ismerős volt nekem. Festett, felállított haja volt. Gyorsan előkaptam a telefonom, hogy rákeressek…. A kép mellett ez állt: Michael Clifford. Ezt nem hiszem el…. Ez.. nem.. lehet… igaz..

- DUSTY!!! Dusty, Dusty, Dusty! – ordítottam az emeleten lévő, éppen a barátnőjével foglalkozó bátyámnak.

- Naszti! Miért ordítasz? Nem hiszem el. Egy percre se tudsz már békén hagyni?- igen.. a bátyám elképesztően kedves tud lenni néha.

- Most nem érdekel, hogy nem érsz rá! Nézd ezt a képet! Felismered? Mondd, hogy felismered!

- Ööö… egy újabb sztár szerelmed? – kérdezte gúnnyal a hangjában. Jó.. én is egy tinédzser lány vagyok.

 - MI? Dehogy! Nézd meg a képet. Ő Mikey! Van egy bandája! Dusty! Mikey híres, és végre hallottam felőle valamit!!!

- Nagyon jó. És? Most mit akarsz? Ugráljam veled végig a házat, vagy visszamehetek Becky-hez?- kérdezte nemtörődöm stílusban.

- Menj! Most úgy sem fogok veled egy normális szót váltani. Becky-mániás. - mondtam egy fokkal halkabban. 

- Most úgy teszek, mintha ezt nem hallottam volna. – hallottam meg magam mögött a bátyám mosolygó hangját. – Nézd, tudom, hogy most nagyon örülsz, hogy találtál valami infót Mike felől, de gondold végig. Amíg ő ott van Sidney.ben, vagy akárhol is, te itt New York-ban nem tudsz mit tenni. Hogy vennéd fel vele a kapcsolatot?

- Majd kitalálom, jó? De te menj Becky-hez, mert a végén még féltékeny lesz. – nevettem.

- Jó vicc. – nevetett fel Dusty is.

Dustyval sokszor veszekszünk, de mindennél jobban szeretjük egymást. Nagyon hasonlítunk, de amikor apa is meghalt, én inkább befordultam, ő pedig felvette annyira a rosszfiús image-t, amennyire egy 11 évesnek lehet. Rossz osztályzatok, verekedés, szabályok semmibe vétele. Ahogy nőttünk ez fokozódott. Motoros társaság, boksz, csajozás. Egyedül velem maradt a régi, amiért mindennél jobban szeretem.

Felszaladtam a szobámba, hogy rákeressek twitteren Mikey bandájára. Hamar rátaláltam, köztük Michael személyes profiljára is. Amint bekövettem, írtam eki pár sort, abban reménykedve, hátha észreveszi, és válaszol. Mivel nem szoktam túl sok időt tölteni a laptopom előtt, ezért inkább kikapcsoltam és kerestem egy jó filmet a dvd-im között. Nagyon szeretem a meséket. Egyik kedvencem mind közül a Táncoló talpak. Oké, most lehet nevetségesnek, meg gyerekesnek titulálni, de engem ez nem zavar. Bevallom, hogy gyermekded lélek vagyok. Mielőtt elindítottam volna, leszaladtam némi nassolni valóért, és üdítőért. Jó, egy rakat csokival, meg rágcsával tértem vissza, de kit zavar ez?

Betettem kedvenc dvd-m a lejátszóba, betakaróztam, és nagy szemekkel bámultam a nagy képernyős tévémet.

Apa (akik befogadtak) egy nagy céget vezet, aminek több kisebb vállalata van a világban, a többi kontinensen is. Anya pedig állandóan utazik, mert stewardess-ként dolgozik. Emiatt alig látom őket. A mesén - mivel már vagy 5000-szer láttam – hamar elaludtam. Hosszú volt ez a mai nap.

Dusty Spirkles:

Éppen mentem volna be nagy hanggal Nasztihoz, hogy szóljak neki, ne keressen, mert Becky-vel elmegyünk moziba. Még jó, hogy nem tettem. Amikor benyitottam a szobája ajtaján, csak az aprócska kezét láttam lelógva az ágyról. De ha nem kapcsolok időben még le is esik. Természetes, hogy nem ébredt fel. Kis álomszuszék. Sokszor becézem Szundinak reggelente. Gyorsan betakartam törékeny testét, és összeszedtem a sok nasit, amit felhozott magának. Persze, mi mást nézne, mesét. Az íróasztalára téve a tálcát, egy cetlire ráírtam, hogy hova, megyünk, és kb. mikor jövök haza, mert még képes rendőrt hívni, ha nem talál. Gyors puszit nyomtam a homlokára és halkan becsukva az ajtót szaladtam le Becky-hez, aki már türelmetlenül várt. Gyorsan megcsókoltam és már indultunk is, hogy megnézzünk, valami csöpögős filmet.